Gyönyörű, nyárba hajló tavasz van a Bakonyalján. Minden virágzik, minden csupa, puha, bolyhos zöld.
Csima Pongrác, a súri "deka király" újabb Guinness-rekord
kísérletre készül. Amint az közismert, a tehetséges labdazsonglőr
2007-ben a fél óra alatti dekázás (legtöbb labdaérintés lábbal)
rekordját állította be. Még leírni is sok, a 30 perc alatt
4329-szer érintette meg a labdát, ez azt jelenti, hogy egy perc
alatt több mint 142-szer rúgott a labdába! (Magyarországi rekordnak
már érvényesítették, Angliából még várja az értesítést, hogy
hivatalosan is Guinness rekord lett.)
A történet részletei itt olvashatók
A "deka király" újabb Guinness-rekord kísérletével egy már
meglévő rekordot szeretne megdönteni. Nevezetesen a”fekve dekázás a
leghosszabb ideig” rekordját. A csúcstartó a svéd Tomas Lundman 10
perc 4 mp-es idővel. Ezt 2007. november 24-én, a göteborgi Nordstan
bevásárlóközpontban érte el.
Csima Pongrác 2009. május 2-án (szombat) 16 órai kezdettel a súri
kultúrházban vág neki a rekorddöntési kísérletnek. A tőle
megszokott nagy elszántsággal készül a kísérletre, már hónapok óta
keményen gyakorol a siker érdekében.
A honlapján is érdemes
körülnézni
Köszönet és hála mindenkinek, aki december 10 és 16 között a 1771-et tárcsázta!
December 10. és 16. között, a 1771-es szám tácsázásával minden egyes fillér a Magyar Telekom és TV2 jóvoltából a Démétér Alapítványhoz érkezik!
Az alapítvány működteti a Déméter Házat, amely az onkológiai
betegségben szenvedő gyermekek és szüleik számára teremt megfelelő
körülményeket ahhoz, hogy a csontvelőátültetés és a sterilszoba
elhagyása után is biztonságosan és az otthonihoz hasonló
körülmények között gyógyuljanak a kis betegek.
A ház kibővítéséhez kérik a segítséget, hiszen a kezelésre váró
gyerekek száma évről-évre nő.
Önkormányzati önfoglalkoztató gazdaság
A már eddig megtörtént, és a most bejelentett elbocsátások érzékenyen érintik a Bakonyalja településeit is. Az itt élőket, akik közül sok elveszti a munkahelyét, és az önkormányzatokat is, akiknek a munkanélküliséggel, ha tetszik hanem, szembe kell nézniük. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a megszűnő munkahelyek miatt kevesebb iparűzésiadó és személyi jövedelemadó bevétele lesz az önkormányzatoknak. Érdekük, tehát, hogy megoldást találjanak. Ez az írás, még a leépítések bejelentése előtt születet.
A tőle megszokott finom stílusban Mó felhívta a figyelmünket, hogy illene jobban odagondolni az öregekre, egyéni és össztársadalmi méretekben is. Mondandójában sok az igazság. Azért is lett ennek az írásnak a címe lábjegyzet, mert nem a vitatkozás, hanem a kiegészítés szándéka szülte.
Ezúttal nem is egy, hanem két képet hoztam nektek. Úgy éreztem,
csak így együtt az igazi.
Katolikus műemléktemplomuk megmentéséért, háromnapos, színvonalas művészeti programokkal teli rendezvénysorozatot tartanak augusztus 15. és 17. között a bakonyalji Súron. A rendezvény neve: Súri Művészetek Dombja. Márta István, a kapolcsi Művészetek Völgye fesztivál igazgatója beleegyezett a Völgyre utaló névhasználatba.
Most nem nagyképűsködöm ám, csak szigorúan a tényekről beszélek.
Az egész úgy kezdődött, hogy egyszer csak megjelent egy kis akácfa kezdemény a kerti kúttól nem messze. Alapelv, sőt főkövetelmény, hogy a fákat védjük, legyen az bármilyen fajta. A kis fácskánk szépen cseperedett, már van vagy egy méter.
Vannak dolgok, amelyekhez nem kell magyarázat. Elég, ha elgondolkodunk rajtuk. Ez a kép ilyen.
Az ember nem szerethet egy olyan házat, amelyiknek nincs arca, s
ahol a lépéseknek nincs értelmük. - írja Antoine de Saint-Exupéry a
Citadella című művében.
Gyökereink, a bakonysárkányi németek történetéből
Néha, nevezzük, aminek akarjuk, véletlen, vagy szerencse is segíti az embert, hogy kedves témára akadjon. A délelőtti órán a kisbéri művelődési ház általában csendes. A könyvtár gyermekrészlegéből visszafogott nyüzsgés zaja szűrődik ki. Belépve kellemes látvány fogad. Egy osztálynyi apróság ismerkedik a könyvtárral.
Faluhelyen az ember sosem tudhatja, kikkel él egy fedél alatt. A
családtagjait ismeri persze, már amennyire az ember megismerheti a
másikat, még akkor is, ha hosszú évtizedeket tölt el együtt vele.
Itt most nem róluk, de nem is a saját házi kedvencekről van szó,
vagy a látogatóban sűrűn megforduló szomszéd macskákról. Valami
rejtélyes oknál fogva nagyon jó hírünk van a helyi
macskakolóniában, ez lehet a különös érdeklődés oka. Nem is a
fecskékről, ezekről a kedves frakkos lényekről, akik elhozzák az
igazi tavaszt, és addig tart a jó élet, amíg a búcsúdalt nem
kottázzák a ház előtti villanydrótokra. Most eltekintenék azoktól
az ugyancsak négylábú látogatóktól, akik szállodának használják a
pajtánkat télidőben, vagy a jelekből ítélve, a nyári hőségben
kertünk bokrai, fái alatt hűsölnek.
